A leányföld határainak leltározása
(Inventory of the Borders of Daughterland)
Megkérdezted, hogy kik vagyunk, amikor begurítottak az elfekvőbe.
Mi olyan földről jöttünk,
ahol nincs bocsánatkérés;
és nincs megbocsátás;
ahol a fiatalon tett dolgaid
felhozzák ellened.
A meghatározott lefekvési idő és a napi házimunka földjéről jöttünk,
semmi nincs a mosogatóban, semmi a padlón,
senki sem áll az ajtóban.
Mi vagyunk a szombat reggeli zaj: mexikói zene a stukkóházak
minőségi sztereó készülékein.
Táncolunk és takarítunk és fehérítünk és fehérítünk,
takarítunk és táncolunk és táncolunk.
Mi vagyunk a mexikói nők,
akik egymást túl fehérnek bélyegzik, amikor valamelyikünk
sikert arat,
barnának, amikor a dolgok rosszul alakulnak.
Ezek a szavak belevésődtek
világos és sötét bőrünkbe.
Barna lányok vagyunk, de nem olyan barnák,
fehér lányok vagyunk, de nem olyan fehérek.
Spanyolokkal és spanyolok nélkül is megvagyunk,
a nekünk küldött szép hódító szavakkal szintén.
Ősi járművekből és ápolt pázsitokból származunk, mert
valaki egy benzinkútnál, munkából hazafelé menet
„koszosnak” nevezte a nagyszüleinket.
Elég okosak vagyunk ahhoz képest, hogy…
Fokozatról fokozatra vagyunk.
Rózsafüzérek és gyertyák vagyunk.
Mi vagyunk a „nem mész nyugdíjba, addig dolgozol, amíg meg nem halsz”.
Mi vagyunk az a nagylelkűség, amely nem hívja fel magára a figyelmet.
Mi vagyunk a készpénzzel fizetünk; nem hitelkártyával;
a boldogság későbbre való
(amikor majd megengedheted magadnak).
Mi vagyunk a „ne hátrálj meg!”.
Abból élünk, hogy miénk az utolsó szó – még akkor is, ha az utolsó szó
kimondatlan. Mi vagyunk
a sötét rúzs, és a rózsák is,
kék pongyolák és arany csillagok,
bűnösök és szentek,
Mária és Tonantzin,[1]
temetői játszóterek,
kosárlabdázók magassarkúban,
aranykeresztet viselők.
Gringa.[2] Gavacha.[3] Pocha.[4]
Kalifornia. Otthon.
Bunyó után
(After the Fight)
„Miért nem lehetek én is fehér? Néha azt kívánom, bárcsak fehér lennék.”
Az arca még mindig vérzik, amikor a hatodik óra utáni
folyosói bunyó végeztével beugrik az anyósülésre.
Arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy ne üssenek vissza –
az önvédelem nem védelem, ha sötét a bőröd.
Már tudom, miért, és azt is, ki tette.
Egy bukásra álló volt barátnője; ő mondta, hogy túl sokat fecseg a tanárokkal;
ő nem akarta hallani többé eminens mexikói hangját.
A múlt héten ezt tanácsoltam neki:
„Az a jó, ha nem veszed észre a léhűtőt vagy a dühöt a szemében.”
Egy srác meg ezt kérdezte tőle a negyedik órán:
„Téged miért nem deportáltak még?”
Mindenki nevetett. A másik tanár erre egy nagy semmivel felelt.
A műszerfal takarásában, az anyósülésen zokog. „Ha fehér lennék,
akármit tennék vagy mondanék, figyelmen kívül hagynák.”
Később az igazgató megnyugtat, hogy a lányom nem csinált semmi rosszat.
Nem fogják felfüggeszteni azért, mert az ököl rossz végén találta magát.
Később az igazgató ragaszkodik ahhoz, hogy ennek az egésznek
nincs semmi köze se etnikai, se faji hovatartozáshoz.
Spanyol
(Spanish)
Utolsó szavait ejtette ki
spanyolul.
Soha nem beszélt velünk ezen a nyelven,
az ivócimboráinak és a testvéreinek tartogatta,
a titkoknak és a zenének.
Ez volt
a születés, az önzés és a gúny nyelve.
Se gyerek, se unoka,
úgyis megtagadják
a fürdőszobát és a banki hitelt,
mert ez a másik nyelv,
amit különböző hódítók hoztak,
lealacsonyított minket.
Fanyar, behatárolhat,
angolt beszélt az orra alatt, és
nem tűnt zavartnak, ha jól megbámultuk,
pocha y pocho,[5]
amikor visszamentünk,
kigúnyoltak minket
ezek az igazi mexikóinak nevezett emberek,
azt akarják, hogy az ő amerikaijuk csak kissé asszimilálódjon,
vagy pedig sehogy.
De most már nem emlékszik az angolra.
Spanyolul szól az elfekvő ágyából,
a maga édességében csípi a fülét
ez a kirekesztő hangú nyelv.
Zeneisége még egy utolsó példa
a köztünk lévő távolságra.
GYUKICS GÁBOR FORDÍTÁSA
[1] Bármely azték istennő anyai aspektusát jelölheti, nem pedig egy konkrét istennő neve. Szűz Máriát is megtisztelték e címmel.
[2] Az angol vagy amerikai származású nőket nevezik így Spanyolországban, Portugáliában és Latin-
Amerikában.
[3] Főleg franciákra és amerikaiakra irányuló lenéző kifejezés.
[4] Megvetést kifejező szó, amelyet az őshonos mexikóiak használnak olyan Egyesült Államokban
született mexikóiakra, akik nem beszélnek spanyolul.
[5] Mexikóban a mexikói amerikaiakra és a mexikói emigránsokra használt pejoratív kifejezés.
(Megjelent az Alföld 2024/8-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szolláth Katalin grafikája.)
Hozzászólások